hócska
Természetesen akkor kezd el izomból havazni, amikor épp üzleti megbeszélni, majd családozni megyek. Munkát, ivást leszámítva ez az a két alkalom, amikor szeretek normálisan kinézni. Majd most nem fogok szeretni.
Egyébként meg juhhhé, szakad a hó, természetesen.
nem tetszik ez a rendszer
Ahhoz képest, hogy arcon csúszkálva indult a napom, sikerült rákényszerítenem magam egy csomó pakolásra. Fotókat rendszereztem, a gépemet takarítottam, biztonsági mentettem. Hihetetlen, mikre vagyok képes, amikor lüktet az agyam, a méhem, és foltok ugrálnak a szemem előtt. Rendeltem egy könyvet is, ajándékba persze. Utókarácsony, jó lesz az januárban is.
Csak annyira vagyok lelassulva, hogy most találom ki az újévi fogadalmaimat. Van benne képzés, okosodás, vizsga, persze már nem egyetemes, azt minek, van tanulás, projekt, mozgás, tudatosítás, lezárni a lezáratlanul maradt dolgaimat. Kicsit újjászületés lesz remélem.
pms
Csábító a lehetőség, hogy idehányhatok. Szörnyen érzem magam, nem tudom, mitől. Jaj, dehogynem.
Szilveszter, újév. Összegezni kéne az óévet, belőni az újat úgy, hogy padlón vagyok a hormonoktól meg a trutyi időtől. Ami máskor békés punnyadás lenne, az ma az őrület. A múlt héten már végiggondoltam az évet, és csak jó dolgok történtek velem, bár nem lettem gazdag, nincs gyűrű az ujjamon, gyerek a fa alatt, kert a ház körül, csak az irányok vannak meg, amiknek határozottan örülök. Írnám még, de a vége rinya lenne, ne rontsuk most ezt el.
Megyek ugatni a holdat, idén blogot fogok írni.
apa, kezdődik
Mikor írjak blogot, ha nem hajnal fél hétkor? Úgy persze, hogy öt óta fent vagyok, és kb egykor aludtam el. Hogy miért? Mert nyár van, a belvárosban, ablakok csukva, meleg és fulladás, hajnal ötkor ablakot nyitsz, kell egy kis levegő, visszafekszel, majd a pasid becsukja az ablakot, ha indul dolgozni. Ühüm, ja. És kezdődik a terror. Biztos van értelme a dolgoknak, minden mindennel összefügg, van létjogosultsága a kurva szúnyogoknak is egy másik univerzumban, de az, hogy hajnalban öt helyen vakarom magam, levendulás szarral küzdök a mutáns főellenségek ellen, majd újra negyven fok van, a paplan alatt, na, az kurvára nem vicces. Elkezdődött a nyár itt nálunk, nem alszom, és karikás szemmel megyek szétszedni az emberek hátát. Óje.
Juszt sem* lesz ez most egy duzzogós poszt, írnék valami szépet, jót is, csak még nem jutottam el a duplakávé második dózisáig. Majd most.
*már ezért megérte hajnalban kelni, ilyeneket írok, hogy juszt sem.
akkor írok
Hát így működik a pozitív visszaigazolás öszönző hatása. Ha Ön olvas, én írok. :)
No, de az ihletődés sajnos nem így működik, szóval csak azokról tudok írni, amiket most éppen az orrom előtt hevernek. Egy kávés bögre már csak cukorral az alján, nálam most reggel van, épp centriz a gép, azaz másfél órája mosok netezek, pedig lehetett volna akár ez a nap is a Nap, amikor nem nő a seggem a gép előtt. Puccba kell még vágnom a lakást, magam és elindulni a családozós körutamra, amit már egy hete halogatok. infp. A héten egy, azaz egy napot dolgoztam, ahhoz képest, hogy csak kilenc embert masszíroztam meg, ebből kettőbe nagyjából sikerült lelket önteni, azt hiszem, szóval az arányok miatt kifejezetten sikeres volt a nap.
Tanulni szeretnék. Nagyon. Oké, az egyetemet tényleg abba kellett hagynom. Igen, a finisben, amikor már oly kevés kellett, blabla, de nem érdekelt, nem kellett az életembe. Most grafológiát, pszichológiát, legalább öt masszázstípust szeretnék tanulni. Ja, meg persze a gyógytornász szak, amire soha nem lesz 300ezrem félévente. Az a baj, hogy el vagyok csúszva. Mármint magamhoz képest. Pedig nem, de úgy érzem. Köcsög fészbuk, amitől úgy érzed, hogy mindig mindenhonnan lemaradtál, az emberek, akik ötször annyit keresnek körülöttem, és kicsit gyorsabban érik el a céljaikat, mint én. Hát ehhez kell a béke, meg a tudatosság, hogy ne akard követni, az nem a te utad. Lehetne, ha beülnék irodába recepcióspicsának-faszomasszisztenskedni-hrpicsulni, de nem, nem kurvulok. A nincs-diplomám nem vihet rá arra, hogy azt tegyem, amit soha nem akartam. Fix fizu, kajacsekk, céges edzés bérlet, talán normális kollégák, ez aztán a biztonság, de az, hogy nem veszem észre, hogy átlépem a határ és én is irodistalelkű leszek, burokban élek és a napom x százalékában szenvelgek, mert körülöttem mindenki ezt teszi. Ha nem akarod, akkor is. Ha oda akarsz tartozni, részt kell venned a közös szenvedésben. Nem. Akkor már inkább az egyszemélyes drámám. Egyedül csinálom, az is valami.
Jövő héten be kell lendülnöm, vagy mellékmelót keresnem, amíg be nem indítom a saját bizniszt rendesen, vagy sales-elnem magam, kicsit intenzívebben a semminél, akkor hátha.
És mozognom kell, meg projektet találnom, mert itt lassan depi lesz, kérem szépen.
Most megyek, menedzselem a növényeimet, a csoportterápia tényleg működik, most mind a heten élnek és nőnek. A kis gonoszok.
Lejárt a gép, weekend project indul.
massage
Az élethez kell egy kis levendula.
összegzés
Visszaolvastam a régebbi bejegyzéseimet, hát ezek már nagyon nem én vagyok. Mondhatni felvállalhatatlanul. És nem mintha egy blogfüggő napi három poszt alatt nem adom blogger lennék, de most azt érzem, hogy ezeket eltenném a fióknak, innentől meg írhatnék valami mást. Hétköznapokról, emberekről, a munkámról, ilyesmik. Kirakhatnám a kajákat, amiket főzök. Na, az lenne a legalja. De erre emlékeznem kell, ott húzom meg a határt.
A címkék sem aktuálisak már. Dehogy olvasunk jót, dehogy depizünk. (bár nem véletlenül írok most újra. mindegy.)
Meglátom még. Tudom, nincs tétje, magamat csak én olvasom. Olvasnám, ha akarnám. Meglátjuk.
INFP
Annyira örülök, hogy megcsináltam ezt a tesztet, értelemet nyert a sok évi nemvasalás, a halogatás-királynőség. Mostantól tudatosan kerülöm a önstresszelő helyzeteket, amikor ülök a kupi kellős közepén, blogokat olvasok, gyógyítom a virtuális betegeimet, jön haza az uram, és még sehol a beígért bolognai. Most, hogy tudom, infp-ként nekem ezeket a hétköznapi feleslegességeket nem KELL, hát akkor nem is fogom.
Vajon mi lesz az új mentségem, ha lesz majd egy kutyám, és reggel fel kell kelni, kivinni, stb? Hmm? Hmm? Elébb a ház, kerttel, s csak azután az eb.
Ja, és nekem ügy kell, projektek, azok nélkül nem is érdemes élnem. Legyen a projekt a kert.
megint
Akkor most vasalok.
7vége
Lett egy csomó időm és most mit csináljak? Vétek lenne ilyenkor behozni az elmaradt dolgaimat. Ha nem vasaltam egy hónapja, akkor miért pont most? Nézzek rá a hasizmomra? Jaj.
nem pont úgy
Mennyire egyszerű lenne persze, ha minden pont úgy jönne össze, ahogy várom. Jött a szar csőstül, most is épp elégedetlen vagyok, körbeszigetelem az életemet, hátha segít. De egyébként meg boldog vagyok, ami van, az éppen elég, de azért mégsem teljesen. Kétlaki életet fogok élni, mert a város túl hangos vidék nélkül, a csend pedig nyomasztó zaj nélkül. Ez a nagy életcél, addig meg nyúzom tovább az embereket.
Fogyasztói életérzés, függöny kell, bicaj kell, autó kell, nyaraló kell, csend is kell. Hova lett ez a nyár? Basszus, minden nap ezt érzem, amikor indulok dolgozni. Indulok dolgozni.
jaj, az a kis család
Ujjé. Ordítottam fel, mikor öcsém hazatérve tálcán hozta nekem a vacsit. A vacsit, amire nem volt időm, mert az elmúlt három órát fb-on, iwiwen, vatyerán basztam el. Berendeztem a lakást is meg ilyenek. De a fontos az mégiscsak a szalonna paradicsommal.
coffee
Van kávéfőzőnk, ruhaszárítónk, sószórónk, borsszórónk, ööö kis kukánk a fürdőszobába. Határozottan felszereltnek tűnik a kis lakás. Ma takarítottunk, berendeztünk, kipakoltunk, felavattunk. Csak jövő héten költözünk, de egyre többet gondolok a hálózsákos félmegoldásra. Imádom ezt a háromnapos hosszú hétvégét, annyira jó tengeni-lengeni... imádom ezt a várost. Újra.
Nyár van és kész.
megint írok, zrí van tuti
Tök dühítő, hogy ilyen sokáig lehet valakit utálni. Már nem gyűlölöm, ezeket az érzelmeket fontosabb dolgokra tartogatom. Bár Lcd-nél sikerült kijönnie ebből egy kevésnek.
Na de nem erről akartam írni. Egyetem vagy nem egyetem témáról, de most, hogy így leírtam, hagyjuk is inkább. Feszült vagyok. És nem csak a széltől, hanem a bizonytalanságtól, mert bár azt mondtam, hogy a Dunában fognak kikötni a cuccaim, ha elköltözünk, most mégis ott vannak, ahonnan indultak. Az élet sucks. Már megvan a következő fogódzó, de most nem tudok örülni neki. Karikás a szemem, pedig hét órát alszom (az mostanában sok), a facebook idegesít (mások élete), el akarok vonulni a világ végére, nagyon magas hegyek tetejére, de közben rossz, ha nem gondolnak rám. Nem akarom látni a barátaimat, de meg akarom vendégelni a fél világot. Dolgoznék sokat, de minden reggel szörnyűséges. Ok nélkül elkések a munkahelyeimről, sehol nincs ebből semmi gond, örülnek nekem. Segítek, gyógyítok, kedves vagyok, szolgáltatok. Kifolytak az energiáim a kezeim közül.
Honnan töltődjek fel? Nem tudom. Nagyon ajánlom, hogy most legyen itthon csoki.
tavasz lett hát
Nem írtam megint, mert mostanában sok a mennivaló. Megint új élet van, költözködöm újra. Ennek most jónak kell lennie, mert ezután én nem vagyok hajlandó egy tapodtat sem mozdulni, főleg nem a cuccaimmal. Na azok tuti a Dunában végzik, ha onnan is összepakolom még őket egyszer. Szétestem kicsikét, pasival agyfasz, pedig vele lesz az össze. Estére majd lenyugszunk, nincs is nekünk soha igazi drámánk. Szerencsére.
Most fókuszban a család, háttérben az iskola, meg újmunka, ami nagyon tetszik egyelőre. bár még el sem kezdtem, valószínűleg azért. Futni kéne, ugrálni, elfáradni testileg, mert már nagyon rossz, hogy csak szívileg zsibbadok. Süt ez a nap is, csinálok hát tíz fekvőt.
be my valentine
Valentin nap alkalmából én már holnapra, előre összevesztem az urammal. Fáj a torkom, fülem, fejem, legyen már a világ erre tekintettel. Köszönöm.
Mai program: család, jókat enni (bár nem fogom érezni az ízeket, mindegy), pihenés. Most pedig anya kocsit hajt. Egy fél órára mindenki húzódjon le az utakról. Szerintem.
oskolásnak lenni
Szorgalmi időszak, na ne. Tényleg nincs már nekem ehhez türelmem. Semennyi se. Felveszek valamennyi tárgyat, rájövök, hogy mit basztam el az előző félévben, plusz egy félév, plusz kettő, sohasem lesz ennek vége.
Viszont a hétvége nagyon szupi volt. Család, újcsalád, barátok, partika, munka, pihenés, jókat evés. Befogom a számat és csendben örülök.
Most pedig kiporszívózok, elmosogatok, hogy áradjon a csí, csinálok fejet a nyakamra, felébredek. Ó, hétfő, ez de durva már megint.
tv
Az emberek mikor szoktak rá a sorozatokra? És én mióta nem nézek tévét?!
Tegnap végre sírtam. Olyan dolog zavart hosszú ideje, amiről azt hittem, könnyen be lehet söpörni a szőnyeg alá. Hát nem lehetett. Most megint Terézanya vagyok. És ezzel együtt lehet élni.
ja, meg még...
... végtelen utakat akarok látni magam előtt, mögött, motoron ülni, átölelni, hosszú szakaszokon, egymás kezét fogni, pirosoknál nem tudjuk, min, összenevetni, ki tudja, hol aludni, olyat látni, amit nem elfelejteni, átváltozni, innen, nagyon, nagyon, nagyon messzire elhúzni.
öööö van
Ez a hét volt a húdekurvajó a vizsgákat illetően. Négy vizsga két nap alatt, ebből egy olyan, amire már két hete olvasom a világirodalom gyöngyszemeit. A tanárnak konkrétan nem volt kedve levizsgáztatni. Csütörtökre nem sikerült felkészülnöm, pénteken visszamentem, hogy minden meglegyen teljesen. Öt darab olyan kérdés után, amire egy fadarab is tudna válaszolni, kiegyezett velem egy négyesben. Leszarom, bassza meg, leszarom, tele van kettesekkel az indexem, de azok olyanok, amikre pont annyit tanultam, hogy épp meglegyenek. Erre meg baszd meg, vettem a fáradságot és elolvastam azt, amit mások csak rövidítettben, és négyes. Hát az agyam eldurran, hol van az a multatuli, aki pár éve voltam? Pofátlanul semmit nem készülve, vizsgák előtt összeszedett infókból olyan szépen kivágtam magam. Most meg... lett lelkiismeretem.
Á. (Még most megjegyzem, hogy Motoros miatt az élet szép, ez csak egy szombat délelőtti kis hiszti, de a rosszabbik fajtából.) Meg híztam. Én. Nem szoktam, de most igen, és nincs kungfu, mert nincs rá pénzem időm, pedig hiányzik. Ha akarnám, lenne, de most nincs kedvem minden szart megoldani.
A melóm miatt is rinyálnak, a mai napom felét munkával töltöm, csodás. Faszomba már, van még egy szigorlatom, pár ezer forint könyvtári tartozásom, meg esik ez a hó, pedig a biológiai ritmusom szerint lágy, tavaszi szellőnek kéne már fújdogálnia és egy parkban kéne ücsörögnöm Kaffka Margitot olvasgatva. Meg újra akarom olvasni a Pillangót, mert egyszerűen gyönyörű. Igazi, életbe-visszahozós kis csoda.
Most meg megyek barátnőt költöztetni, mert máshol sem fenékig tejfel az élet. Én most a saját nagyanyám vagyok.
